Ha valakiről, Szokolai László úszó mesteredzőről tényleg el lehet mondani, hogy legalul kezdte az edzői pályafutását és több mint három évtizedes, szívós küzdelemmel, aprólékos munkával jutott mind feljebb. Tanítványai (Rasovszky Kristóf és Betlehem Dávid) olimpiai arany- és bronzérme révén pályafutása csúcsára ért 2024-ben – vagy fogalmazzunk úgy: eddigi legmagasabb csúcsára.
A 61 esztendős mester ugyanakkor a párizsi olimpiát követő pihenő után alapvetően új helyzetben találta magát, hiszen két, legsikeresebb tanítványa, Kristóf és Dávid is Budapestre, a Ferencvároshoz szerződött.
Miként reagálta le legjobbjainak távozását?
Nem ért váratlanul a dolog, hiszen a közöttünk végig meglévő kiváló emberi kapcsolat révén már korábban tudtam arról, hogy a megházasodott Kristóf és felesége Budapesten képzeli el a jövőjét. Dávid barátnője, Fábián Bettina pedig már évek óta a Ferencváros sportolója, így Dávidnak a zöld-fehérekhez történt igazolása mondhatni a papírformát igazolta.
Két, extraklasszis esetében gyakran felmerül az a változat is, hogy az edző maradjon a régi. Ez esetben történt valamiféle érdeklődés a Ferencváros részéről?
Bizonyos háttérmozgás volt ugyan, de direkt tárgyalásig el sem jutottunk. Egyébként én semmiképpen nem költöztem volna el Veszprémből, hiszen több mint 30 éve itt élek, a feleségem itt pedagógus, és a három gyermekem, valamint a legidősebb fiam hármas leányikrei is ide kötnek.
A tavalyi év legjobbjait díjazó, nagy médiavisszhangot kapott eseményén is érintett volt: az Év edzője szavazás eredményhirdetése meglehetősen nagy vihart kavart.
Ennek az eseménynek nem tulajdonítok különösebb jelentőséget, hiszen az én munkámat a tanítványaimnak a 2024-es év világversenyeiről hozott tizenkét érme minősíti, nem ez a szavazás, amit én inkább valamiféle „lájkbajnokságnak” neveznék. Golovin Vlagyimírral egyébként jó kapcsolatban vagyok; ő az eredményhirdetést követően gratulált nekem és csak annyit mondott, hogy bocs!
Mielőtt a jövőről beszélnénk, tekintsünk egy kicsit vissza, hol és hogyan indult az ön nagyszerű pályafutása.
Edzői pályám első, jelentős állomása Százhalombatta, ahol öt évet éltem. Edzősködésem teljes naivitással és az úszás szeretetével párosulva indult. Vizi Csaba kollégámmal az akkori sportiskola amatőr úszóit próbáltuk meg napról napra mindig egy kicsivel előbbre tologatni. Kevesebb úszástudással és annál nagyobb lelkesedéssel dolgoztunk, mígnem elősorban egészségügyi megfontolásokból – asztmára hajló gyerekeim féltése okán – megragadtam egy adódó lehetőséget a térfélcserére.
Mi volt a konkrét hozamuk az első periódust jelentő százhalombattai éveknek?
Az úszás iránti szeretet, ha lehet, még tovább fokozódott bennem az ott töltött évek során, miközben Csabával nagy ügybuzgalommal próbálgattuk a különböző edzésmódszereket. A triatlonosok úszását is mi vezettük – szóval ez egy igen hasznos időszak volt.
A váltás elsődleges oka nem szakmai volt, mégis azzá lett.
Igen, hiszen a Veszprémi Úszó Klubban annak idején Gyenge Zsigmond vezetőedző irányításával készülő és versenyző Kiss Judit eljutott az olimpiára. Mellette számos ifjúsági Európa-bajnoka is volt a klubnak, így egy sokkal magasabb szakmai színvonalú helyre érkeztem.
A következő periódus ismét ötévesre sikeredett.
Ekkor Gyenge Zsigmond mellett másodedzőként dolgoztam a Március 15-e utcai iskola 5×25 méteres tanmedencéjében. Gyenge Zsigmond két olimpiára – Barcelonába és Atlantába – juttatta el Kiss Juditot, mellette a csoportban Moldvai Kata, Kádár Lajos és Schönek András készült. Ők hosszabb távokon, gyorsúszásban versenyeztek. Ez idő alatt nagyon sokat tanulhattam az olimpiai ciklusokra bontott felkészülés lényegéről, miközben elkezdtem a TF-en a szakedzőire járni. Olyan különbségeke jöttem rá, amelyek az én szakmai továbblépésemet készítették elő.
Újabb öt év elteltével megint váltott: a Fűzfő AK-hoz követte 14 tanítványa is.
Közöttük volt Rákos Patrik, az elsősorban gyorson tehetséges úszó is, aki az 1992-es korosztály legjobbjaival – Bernek Péterrel, Zámbó Balázzsal és Szána Zsomborral – vívott hatalmas csatákat. Vele tudtam először kilépni a nemzetközi küzdőtérre 2009-ben. Patrik mellett már képbe került az öt évvel fiatalabb,1997-ben született, ötödikes korábban hozzám került Rasovszky Kristóf is. Amikor Patrik eredményessége hullámzóvá vált, a nyíltvíz tulajdonképpen egy menekülési lehetőséget jelentett. Patrik ott is válogatott lett, Kristófnak viszont eleinte ez a pálya nem tetszett.
Ugyanakkor elbizonytalanodott Rákos Patrik Szegedre igazolt..
Én pedig Kristóffal folytattam a Patrikkal elkezdett munkát. Ekkoriban rengeteg hasznos tapasztalatot kaptam ajkai kollégámtól, Farkas Andrásról, amelyek nagy hatást gyakoroltak az általam kialakított későbbi edzésrendszerre. Miután a Fűzfői AK pénztelenség miatt szinte kivetett magából bennünket, 2003-ban visszatértünk Veszprémbe, és megalakítottuk a Balaton Úszó Klubot, amely a mai napig létezik. A város eleinte csak éppen az életben maradás szintjéig támogatott, lassan javultak a feltételeink.
Mi hozott érdemi változást?
2012-ben jártunk, amikor az addig tömzsi, alacsony srác, Kristóf egy-másfél év alatt legalább 40 centit nőtt és lett egy 193 centi magas óriás. Úszóképessége, akaratereje, győzniakarása mindig is fantasztikus volt. Korábban elsősorban hátúszó volt, most viszont a gyorsra került át a súlypont. Amint elkezdtem nyíltvízen próbálgatni, néhány mozdulatát is megváltoztattam. Először 2015-ben, a bakui játékokon úszott úgy, hogy arra az akkori kapitány, Hargitay András is felfigyelt rá. Nyíltvízen az első, nagyobb sikerét 2016-ban az ifjúsági világbajnoki címmel érte el. Florian Wellbrockot abban az évben verte meg először, s ezzel Európa-bajnok is lett. Elsőéves felnőttként 2017-ben a hazai vb-n ötödik hellyel mutatkozott be. A Gwangjuban, 5 kilométeren kiharcolt világbajnoki címe már a tokiói olimpiai felkészülést erősítette, amelyben jelentős szerep jutott a Bajáról érkezett Kalmár Ákosnak, akivel végül mindketten kijutottak az ötkarikás játékokra. 2021-ben – hosszabb betegeskedést követően – csatlakozott hozzánk Betlehem Dávid is. Olyan edzésrendszer alakult ki, amely a nyíltvízi és a medencés felkészülést egyaránt jól szolgálta. Ez a három, kiváló úszó extra lehetőséget biztosított az edzői fantáziám kibontakoztatásához is.
A tízkilométeres számokat rendre valamilyen extra körülmények között rendezik.
Ezekre a kihívásokra mindig tudtunk válaszolni. Tokió előtt például a hévízi tavi melegvizes edzésekkel. Párizsra előbb hárman készültek, majd egy fél évre Sárkány Zalán is „bekéredzkedett” hozzánk. Ez a négyesfogat a 2016-ra kialakított edzésmódszerem alapján tényleg világszínvonalú munkát végzett. 2024 úgy kezdődött, hogy Kristóf világbajnok lett, Ákos viszont abbahagyta az úszást, Zalán az Indiana Egyetemre váltott, Kristóf és Dávid viszont maximális edzésmunkával készült Párizsra.
Szükség is volt az erőfeszítésekre, hiszen már 2023 nyarán tudták, hogy a Szajnában kell majd helytállniuk.
Erre is megvolt a megfelelő válaszunk, ugyanis dunai gyerek lévén (Százhalombattán születtem) pontosan tudtam, mit jelent egy 4-5 kilométer/óra sodrású vízben úszni. Barátaim segítségével Battán megépítettük a párizsi pályát, amit kétszer le is úsztak. Ez a lehetőség különösen Dávidnak és Fábián Bettinek jelentett sokat, Kristóf ugyanis már úszott a nagyobb sodrású Jangcéban.
Végül kitűnően sikerült a verseny, hiszen ketten egy klubból olimpiai dobogón úszásban talán két-három esetben álltak.
Ezzel lezárult egy korszak számomra Kristóf és Dávid Budapestre igazolásával, egyidejűleg egy új időszak is elkezdődött. Zalán 2024-et a rövidpályás világbajnoki cím megszerzésével fejezte be. Idén Juhász Janka személyében van egy versenyzőm, aki szeretne a szingapúri vb-csapatba bekerülni. Ez az április 27-én, Ibizán esedékes Világkupán dől majd el. A fiúknál foglalt a két hely. Nálam úszik az erdélyi Déváról származó, 2006-ban született Nagy Nándor, akinek a sportállampolgársági kérelme elbírálása folyamatban van. Riválisa a dunaújvárosi Kovács-Seres Hunor lehet.
Általánosságban miként fogalmazná meg a következő ciklus célkitűzéseit?
A helyzet egyértelmű, előttem új szakmai célok lebegnek. Ezek megvalósításához olyan versenyzők szükségesek, akik rendkívül motiváltak, mert én az effajta munkához szoktam az előző érában. Egyelőre a 2028-as olimpiáig látok előre, amennyiben az egészségem engedi, addig biztosan igyekszem maximális fordulatszámon tevékenykedni. Egyébként két klubot is vezetek itt, helyben: a Balatonfüredi Úszó Egyletet (amely most belépett a Balatonfüredi Sport Clubba) és a Balaton Úszó Klubot. Füreden a Szegedről visszatért Rákos Patrik az edző. Ott elősorban úszásoktatás és tehetségkutatás folyik, a legjobbak pedig átjönnek ide, hozzánk.
Veszprém jóval nagyobb klubbal rendelkezik, mint Füred.
Ez abszolút értelemben igaz, de országosan nézve Veszprém is kicsi. Patrik egyébként egy megüresedett helyre ugrott be egy hirtelen döntéssel, de nagyon jól csinálja. Rengeteg gyereke van, ez neki köszönhető. Elvileg feladásos a rendszer közöttünk, de ezt rugalmasan gyakoroljuk. Itt egyébként öt edzővel dolgozom, legközvetlenebb munkatársam Krajnyák György, aki az utánpótlás szövetségi kapitány is. Ő edzi a legjobb utánpótláskorúakat, mellette azért be-besegít az én munkámba is. Ami a könnyítést illeti, mindössze annyi volt, hogy télen nem mentem edzőtáborba. A következő hónapokban viszont ugyanazt a programot kell végigcsinálnom, amit tavaly is teljesítettünk. Előbb Juhász Jankával, majd Sárkány Zalánnal készülünk a világbajnoki válogatókra. Jankának Mihályvári-Farlas Viktória, Szimcsák Mira és Késely Anna a riválisai.
Az úszósportban hagyományosan jó az edzők egymással való kapcsolata.
Ezt az állítást én is megerősíthetem. Elsősorban Bernd Bergkamppal vagyok jóban, azért is, mert németül jobban beszélek, mint angolul. Ő elsősorban magaslati táborokra helyezi a hangsúlyt és több medencés úszója is van, mint nekem. Ugyanezt elmondhatom Fabrizio Antonelliről is, akivel ugyancsak jó a viszonyom. Azt is megemlíthetem, hogy a világ legkülönbözőbb pontjairól hívnak, tartsak előadást, egyelőre azonban a temérdek munkám miatt ezekre a lehetőségekre nem tudtam igennel válaszolni. Pedig Horvátországba a kapitány, Drazen Adzic révén éppen úgy elvárnának, mint Spanyolországba vagy éppen Erdélybe. Mivel egyelőre a versenyzőim a legfontosabbak, ezért minden más tevékenységet igyekszem háttérbe szorítani.
Az olimpiát követő hazaérkezésükről még nem esett szó.
Hát az mindent elsöprő volt! A fiúkat többezres tömeg fogadta a város közepén, a volt Bútorgyár területén lévő „Gyárkertben”. Én már akkor nyaraltam az évközben csak néha-néha látott feleségemmel, de egyenesben és könnyek között láttam, amilyen szeretettel vette őket körül a tömeg.
Mi mindenre volt szüksége ahhoz, hogy az edzői karrierjét megfuthassa?
Örök hálával tartozom szüleimnek, akik önzetlen szeretettel vettek körül; számukra sosem önmaguk voltak fontosak, hanem a szeretteik. Megtanítottak az értelmes munka becsületére. Sajnos édesapám korán,1999-ben betegség miatt távozott tőlünk. Édesanyám jó egészségnek örvend, élvezi a nagy családot, a dédunokákkal töltött boldog időt. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyit jelentett számomra a családom támogatása. Szerencsémre a feleségemnek is van sportmúltja, Polyák Tünde néven Dunaújvárosban, az akkori Kohász kézilabda-csapatában irányítót és balszélsőt is játszott. Ő végtelen türelemmel és megértéssel kezelte ezt a „sportos” életformát, amely minden reggel a 4 óra 40 perces keléssel kezdődik. Csak az ő áldozatkészsége révén tudtuk a három fiunkat úgy felnevelni, hogy én közben élhettem ezt a család szempontjából messze nem optimális időrenddel járó életemet. Attila 36, Tomi 33, Lackó pedig 29 éves. Attiláéknál már örülhetünk a hármas leányikreknek, Lackó most nősült, Tomi pedig még független.
Ilyen ciklusváltás idején adódik a visszatekintés lehetősége is. Van-e olyan célja, amit még nem tudott megvalósítani?
Szerencsés életet mondhatok a magaménak, hiszen eddig minden tervemet sikerült végigvinnem, nincsenek bennem hiányérzetek. Gyerekeinket fel tudtuk nevelni, feleségemmel kitűnő kapcsolatban voltunk-vagyunk, így most már mindinkább az unokákra fogunk fókuszálni. A Los Angeles-i olimpiáig még ellátok-tervezek, de utána nagy valószínűséggel a családom kerül majd előtérbe. Annak is örülnöm kell, hogy az Úszó-szövetséggel rendkívül jó a kapcsolatom, ideális hátteret biztosítanak a minél eredményesebb munkavégzéshez. Az edzőtábárokon és a világversenyeken való részvétel feltételeit a lehető legmagasabb nívón garantálják, a MÚSZ-stáb a legkülönfélébb, olykor váratlan helyzeteket is villámgyorsan le tudja reagálni, gondolok itt például egy közbejövő betegségre és annak következményeire.
Veszprém nem az ország közepe, van abból bármilyen hátránya, hogy nem a fővárosban él és dolgozik?
Meggyőződésem, hogy itt, a város szélén, ebben a kiváló úszókomplexumban olyan jó körülmények között létezhetek, hogy ennél jobbat nem is kívánhatnék magamnak. Nyilván nem véletlen, hogy számos ország legjobbjai szeretnének idejönni tapasztalatcserére vagy hosszabb edzőtáborozásra.
Szinte az egész életét itt tölti az uszodában. Ha mégis marad egy kis ideje, mire fordítja legszívesebben?
Nagyon szeretem az erdőt, patakparton lakom a Vár alatti Veszprémvölgyi utcában, az Állatkert melletti völgyben. Naponta esténként ki is használom a lehetőséget és elmegyek a border collie-fajta, fekete-fehér pásztorkutyámmal sétálni, közben tornászgatom vagy futok egyet az erdőben. Ha pedig az időjárás megengedi, akkor az uszodába is kerékpárral megyek-jövök.
Jocha Károly
