Történetünk

A magyar versenyúszás születése pillanatában sikerre kódoltatott: a sportág első olimpiai bajnoka Hajós Alfréd lett, aki az 1896-os athéni játékokon 100 méteren bizonyult a legjobbnak, és nem sokkal később 1200 méteren is diadalmaskodott. A harmadik számban, 500 méteren csak azért nem, mert annyira gyorsan követték egymást a számok, hogy az 1200 előtt rendezett „középtávon” célbaérve nem ért volna vissza a leghosszabb szám rajtjára.

Bár megjegyzendő, a mai meghatározások alapján sokkal inkább az első nyíltvízi úszóbajnok volt a görögök által csak Magyar Delfin becenévvel illetett kiválóság, hiszen 1896 áprilisában, a Zea-öböl dermesztően hideg, 11 fokos vizében tempózott kétszer is a leggyorsabban, másodszor saját bevallása szerint halálfélelmét leküzdve, mivel a nyílt tengerről, hajókból indították az 1200-as mezőny tagjait, aztán a bárkák hamar magukra hagyták az úszókat, hogy ott lehessenek a célbaérésnél…

Nem kellett sokáig várni aztán a „medencés” sikerekre sem, hiszen 1904-ben a fából ácsolt versenypályán diadalmaskodott kétszer is Halmay Zoltán (50 és 100 yardon), igaz, az első siker nem mindennapi körülmények között született meg, hiszen a célbaérést követő megosztott bírói döntést vitatva a magyar és a hazai úszót „képviselők”, plusz a két versenyző is némi ütlegelésbe gabalyodott, mielőtt megegyeztek volna az újraúszásban, melyet immár vitathatatlanul nyert meg Halmay.

Hajós Alfréd

A sportág ezután hullámzó módon teljesített, az első, Budapesten rendezett Európa-bajnokságon például Bárány István óriási bravúrral legyőzte a sportág koronázatlan királyának számító Arne Borgot 100 gyorson, később azonban ezt nem tudta olimpiai sikerre váltani. 1931-ben az elsősorban vízilabdázóként ismert Halassy Olivér vált a párizsi kontinensviadal hősévé, hiszen a pólósokkal simán megnyert arany mellett ő győzött az 1500 méteres úszásban – mint ismert, úgy, hogy egy gyerekkori baleset miatt az egyik lábfeje hiányzott, de a rendes krallozást kiváltotta a kartempóival.

Hazainduláskor mindenesetre a párizsi pályaudvar bejáratánál a franciák felismerték, és a tömeg hatalmas éljenzése közepette az emberek vállán jutott el a vonatlépcsőig.

1936-ban aztán Csik Ferencet ölelte keblére az egész ország: az ifjú orvostanhallgató óriási meglepetésre a csúcsfavoritnak számító japán sprintereket megelőzve ért elsőként a falhoz a berlini játékokon 100 méteres gyorsúszásban.

Csik Ferenc
Székely Éva

A világháborút követően a női szakág tört az élre, a helsinki olimpián azóta sem látott diadalmenetet produkáltak a hölgyek, elsősorban Sárosi Imre tanítványai: az akkor programban lévő öt számból négyet nyertek a magyarok, 100 gyorson Szőke Kató, 400-on Gyenge Valéria, 200 mellen (pillangózva, akkor még nem volt külön szám) Székely Éva lett bajnok, a 4×100-as gyorsváltó pedig világrekorddal lett aranyérmes. Ezek után cseppet sem csodálható módon taroltak a mieink a torinói Európa-bajnokságon (8 arany), az ’56-os forradalom viszont épp a következő játékok felkészülésének hajrájára esett, a csodacsapat tagjainak a hosszas utazással együtt négyheti vizes edzés esett ki, így Melbourne-ben nem ismételhették meg az előző játékokon nyújtott teljesítményüket.

Kevesen gondolták a sportágban, hogy a következő olimpiai aranyérem 1980-ban érkezik – elvégre számtalan nagyszerű klasszist neveltek ki a magyar uszodák, Tumpek Györgytől, Gyarmati Andreán át az első, 1973-as világbajnokságon tizenévesen a dobogó tetejére érő Hargitay Andrásig és a két évvel később szintén vb-győztes Verrasztó Zoltánig; ám az első Széchy-generáció legendás tagjai különböző okokból épp karrierjük csúcsán, a ’76-os montreali játékokon voltak képtelenek legjobbjukat nyújtani.

Helyettük négy évvel később a 17 éves Wladár Sándor törte meg az átkot s lett a moszkvai játékokon 200 háton olimpiai bajnok, majd az 1986-os madridi világbajnokságtól fogva a Széchy-team gyakorlatilag aranygyárrá változott. Egymást követték a zsenik, a végül négyszeres olimpiai és négyszeres világbajnok, vegyesúszásban 1985 és 1993 között az összes nemzetközi versenyét megnyerő Darnyi Tamás, az első mellúszókiválóság Szabó József, majd Rózsa Norbert, illetve az élete legnagyobb úszását a legfontosabb pillanatban, az atlantai olimpiai döntőben bemutató Czene Attila. Ezzel párhuzamosan a Kiss László fémjelezte Szpari-műhelyből érkezett világot hódítani az 1988-ban 14 évesen, a korszakban domináló kelet-német riválisait legyőző Egerszegi Krisztina, aki 1996-ra a sportág első, öt egyéni olimpiai aranyat megszerző bajnokává vált, akinek egyik, 1991-es világrekordját 200 háton csak 18 évvel később, szuperdresszben tudták megdönteni. 

Széchy Tamás és olimpiai bajnok tanítványai: Darnyi Tamás (balra) és Czene Attila (Fotó: MTI)

Szintén a Kőér utcából indult a Sydneyben révbe érő, majd később vb-aranyat is nyerő Kovács Ágnes, a 17 éves korától egészen 35-ig versenyző, öt olimpián úszó, alighanem a jövőben megdönthetetlen rekordként nyolc egymást követő világbajnokságon érmet szerző, az Európa-bajnokságok történetében a mai napig minden idők legeredményesebb férfiúszójának számító Cseh László.

A kétezres évek közepén beérő új nagyszerű generáció tagjai közül a legmagasabbra a Rióban három bajnoki címet szerző Hosszú Katinka jutott, aki világbajnoki címek (9) tekintetében lett minden idők legjobbja a magyarok között, illetve a világversenyeken szerzett érmek számát (97) is egy örökkévalóság lesz bárkinek utánoznia. A magyar mellúszó-iskola megannyi nagyságát is túlszárnyalta a már 15 évesen olimpiai ezüstérmes, később 2012-ben Londonban világrekorddal győző, továbbá három egymást követő világbajnokságon diadalmaskodó Gyurta Dániel.

A modern kor pedig olyan kiválóságok világsikereit hozta, mint a pillangóúszást 2019 és 2022 között új dimenzióba vezető, olimpiát és világbajnokságokat nyerő Milák Kristóf, az előbb gyorsúszóként olimpiai érmes, majd pillangón világbajnok Kapás Boglárka, illetve a 2022-ben még vegyesen Eb-aranyat akasztó, 2023-ban pedig már háton vb-aranyérmes Kós Hubert.

Hosszú Katinka
Gyurta Dániel
Milák Kristóf

És ha már Hajós Alfréd kapcsán szóltunk a nyíltvízi úszásról, a hetvenes-nyolcvanas években „valóban” útjára indított szakágban Kovács Rita Eb-elsőségei és vb-érmei jelentették az első sikereket, majd miután a 10km olimpiai szám lett, 2012-ben a korábban a medencében „csak” vb-ezüstérmekig jutó, és csalódottsága miatt az úszást egyszer már befejező Risztov Éva aratott Londonban felejthetetlen győzelmet, a férfiak között pedig 2018-ban egy Eb-tarolással feltűnő Rasovszky Kristóf 2019-ben szerezte meg az első világbajnoki címet, 2021-ben pedig ezüstérmesként ért célba a tokiói játékokon.

Risztov Éva
Rasovszky Kristóf

Mindez természetesen csupán kivonatos történet, tucatnyi más nagyszerű úszót illene, kellene még megemlíteni – itt most ennyit sikerült; a valaha olimpián vagy világbajnokságon érmet szerzett úszók életrajzát megtalálják itt: www.hajramagyarok.hu