Our swimmers closed the World Aquatics Championships in Singapore with three finals. Two of them were in their first career finals: Gábor Zombori finished sixth in the 400 individual medley, whereas Zalán Sárkány came seventh in the 1500 freestyle. As far as Hubert Kós is concerned he was a “rookie” at the 50 backstroke final, where his experimental tactics did not work this time. At the end he finished eighth, but he wasn’t disappointed at all. You may continue reading the rest of the story in Hungarian and/or follow us on LinkedIn for more English language content: https://www.linkedin.com/company/hungarian-swimming-federation
Picit próbáltuk felhergelni Kós Hubertet az 50 hát döntője előtt, elvégre ha valaki, ő tényleg szimbiózisban él az úszással, minden és mindenki érdekli (jellemző adalék, hogy a zárónapi műsorban az övé volt az első döntő, és mégis a lelátóról nézte végig az összes többi számot, a program végéig). Szóval finoman jeleztük neki, hogy örök példaképe, az általa csak legendának hívott Cseh László pályafutása során kétszer vitt haza három érmet egy világbajnokságról: 2005-ben és 2015-ben. „Most 2025 van” – érkezett a nyomaték, hátha a számmisztikai egybeesések is számítanak…
Na persze, ha a 100 pillangó fináléjára készült volna – amit már azelőtt elsiratott, hogy hivatalosan visszalépett volna tőle, mert saját bevallása szerint az lenne a második legjobb száma –, akkor bőven reális lehetett volna egy harmadik dobogó. Ötven háton azért nem.
Ez villámgyorsan ki is derült: kevesebb, mint 25 másodperc – de sajnos több, mint 24 és fél másodperc alatt… Holott a rajtot úgy kapta el, mint még soha (0.56), a nyolcas pályán surrant is… Úgy jó huszonöt méterig, aztán a táv specialistái a jól begyakorolt pörgéssel a falig zubogtak; miközben ő úgy nyúlt be, hogy ki se írták elsőre az eredményét, végül kis késéssel jelent meg, hogy nyolcadik.
„Fogalmam sincs, hogy kell ezt a távot úszni – mondta utóbb. – Ellentétben a többiekkel, akik ebben a legjobbak, én alig úszom ezt a számot, és hát azt se tagadjuk, hogy sem Mogyi bá (Magyarovits Zoltán), sem Bob (Bowman) iskolájában nem az ötvenes távokra készítik fel az embert; itt a kétszázakon van a hangsúly, esetleg a százakon. Ez látszott is ma.”
Miután azt érezte, hogy az eddigi technikával aligha jut sokkal tovább a 24.50-nél (ez volt az országos csúcsa az elődöntőben), ezért kipróbált valami mást – amiről azonban kiderült, hogy nem működik (visszaugrott 24.62-re, amennyit az előfutamban jött). Növelte a tempószámot, az elődöntőt 35, a finálét 38 csapással hozta le.
„Ettől viszont nem ment úgy a lábam, nem tolt úgy, ezt éreztem” – vitatták meg Nagy Péterrel a szakmai mélységeket, amit akár érthetünk szó szerint is, a BVSC vezetőedzője ugyanis jelezte: „És mélyebben is voltál emiatt a vízben ahhoz képest, ahogy tegnap úsztad kétszer, szóval ez nem volt nyerő.”
Kós ettől még abszolút vidám hangulatban vonult az utolsó néhány levezető hosszra: „Négy egyéni szám, négy döntő, szerintem ez a két éremmel teljesen rendben van. Én legalábbis így érzem, két év múlva pedig még jobb lesz, okosabbak is leszünk, meg gyorsabbak is – ebben meg biztos vagyok.”
Ugyanezt visszhangozta a zárónap másik két döntőse, Sárkány Zalán, aki 7. lett 1500 gyorson, valamint Zombori Gábor, aki 6. helyen ért be 400 vegyesen.
Mindketten életükben először szerepeltek nagypályás vb-döntőben, Zombori egyáltalán felnőtt vb-n – ráadásul az ő teljesítményén volt legkevésbé érezhető, hogy nyomasztotta volna a lehetőség. Több mint egy másodpercet javult az előfutamhoz képest (4:12.51), továbbá előrelépett két helyet – a falnál megfogta a britek Európa-bajnokát, Max Litchfieldet, és öt századon múlt, hogy a medence túlsó felén úszó orosz Makszim Sztupin előtt végez.
„Lehetett volna még jobb az idő, 4:11 mondjuk, ez lett volna a cél – de nyilván nekem is új volt ez a helyzet, viszont azt érzem, kihoztam belőle, amit tudtam – értékelt a finálét követően. – Abban biztos vagyok, hogy legközelebb még jobb lesz – igaz, az ellenfelek nagyon kemények, de én is fogok még fejlődni.”
Sárkány Zalán sem kertelt: őt éppenséggel elvitte a hév a táv elején, ami később visszaütött. „Azt gondoltam, hogy Bobby Finke, aki mellém került a kettesre, most nincs annyira jó formában, és majd el tudok menni vele, és a végén meglepetést okozhatok. Aztán kiderült, hogy bár tényleg nincs a csúcson, de még egy éremre jó – én pedig nyolcszázig bírtam az ő ritmusát, utána beálltak a vállaim, és képtelen voltam abban a ritmusban menni, ahogy kellett volna. Ez az a tipikus hiba, amit csak egy újonc követhet el. Tanultam belőle, legközelebb már nem foglalkozom senkivel, a saját ritmusomban úszom, és nem fog még egyszer előfordulni az, ami itt.”
Merthogy Zalán a 14:47-es előfutam után végül 14:55-tel végzett hetedikként. „Ebben az a legdühítőbb, hogy velem soha nem fordult elő, hogy egy döntőben gyengébbet ússzak annál, amit az előfutamban jöttem. Még gyerekbajnokságon sem. De hát egy világbajnoki finálé nem hasonlítható azokhoz a versenyekhez, viszont rengeteget tanultam ebből, és tudom, hogy ennél sokkal jobb időkre leszek képes a következő években.”
Sajnos, több finalistánk nem akadt az utolsó napon, pedig a trendet figyelve még akár egy éremig is eljuthattunk volna (kronológiai sorrendben így következtek a helyezések: 8-7-6.) Ám ahogy a 2005-2015-2025 számmisztika sem működött, úgy ennek sem volt realitása – avagy egyértelmű: jelenleg a nyíltvízi úszók mellett Kós Hubert tud továbbra is lépést tartani a világelittel, és ez nem volt másképp a 2023-as világbajnokságon és a 2024-es olimpián sem (ahová eljött Milák Kristóf is).
Hogy ez örömteli-e, vagy a korábbi, májunkat hizlaló eredménysorok okán inkább sopánkodni illik, az egy komolyabb elemzés tárgya lehet. Ugyanakkor az állandóságot, hogy egy úszó-világbajnokságon rendre láthatunk magyar klasszisokat a dobogón, 2013 óta mindig a tetején is, muszáj megbecsülni. Kétszázhat ország jött el Szingapúrba, 15 vitt haza úszóaranyat.
Közéjük tartozunk – s utóvégre ez a lényeg.
