The mere fact that she arrived to Paris as the defending Champion and after a huge fight she finished 2nd only 4 hundredths of a second from the winner might make those a bit dissatisfied who can only think about gold, but we could not be further from the truth. All those who are a bit familiar with the story of Fanni, especially the part after Tokyo knows exactly that this silver medal in the 100m breaststroke was a beautiful victory, especially over herself. You may continue reading the rest of the story in Hungarian and/or follow us on LinkedIn for more English language content. https://www.linkedin.com/company/hungarian-swimming-federation
Márpedig egy úszónak örökkön egyetlen célja lehet: legyőzni önmagát, túllépni a határain. Fanni pontosan ezt érte el pályafutása ötödik paralimpiáján. Igen, már úszott négy korábbin, és igen, Tokióban megnyerte ezt a számot. Viszont most először versenyzett a legnagyobb viadalon édesanyaként. És aki ismeri az úszás világát, az pontosan tudja: azért harminc fölött, édesanyaként sem az épek, de még kevésbé a paraúszók között nem igazán találni példát arra, hogy valaki még a legjobbak közé tartozzék.
Vannak kivételek, de nagyon kevesen.
A lehető legtöbbre kell értékelnünk mindannyiunknak, hogy Fanni pont e kivételek közé tartozik.
Az is kivételes, ahogy a verseny után értékelt a paralimpiai csapat oldalán:
„Ha két évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy paralimpiai ezüstérmes leszek Párizsban, simán aláírtam volna. Ekkor született még kisfiam, Mór. A rengeteg örömben részesültem anyaként, de szembesülnöm kellett a szülés utáni depresszióval is. Ezt nagyon nehezen dolgoztam fel, rengeteg időbe telt. Egyáltalán nem vagyok csalódott, de tudom ez a magyaroknak „csak” egy ezüstérem és nem arany. Ennél boldogabb nem is lehetnék, hiába ért be előttem egy hajszállal Guilia. Örülök az ő sikerének, hiszen hasonlóan sok munkát beletett ebbe, mint bárki. A korábbi évekhez hasonlóan most is megbeszéltük, hogy szeretnénk a kínaiakat magunk mögött tartani, ami sikerült. A versenyt követően végre szeretnék kisfiammal találkozni, megölelgetni őt, hiszen már két napja nem láthattam. Mielőtt jöttünk el az arénába megtaláltam az egyik pizsamáját, azt megszagolgattam, mert olyan jó illata van és plusz erőt jelentett nekem.”
Nem Fanni, nincs olyan magyar, aki ma azt mondaná: ez csak ezüst. Ez egy fantasztikus paralimpiai érem – egy fantasztikus versenyzőtől és egy csodálatos édesanyától.
Fotó: MPB/Lénárt Márton
