Selmeci Attilától és Farkas Andrástól különösen sokat tanult Szokolai László, aki a múlt héten vehette át a város díszpolgári címét Veszprémben. Rasovszky Kristóf, Betlehem Dávid és Kalmár Ákos mestere csapatával folyamatosan szállítja a kiváló eredményeket, és több mint egy éve végre a minden igényt kielégítő, új veszprémi uszodában készülhetnek.  

Ha bárkit megkérdeznénk, mi a véleménye az albérlet intézményéről, a válaszok szinte kivétel nélkül a lakhatási lehetőség egyik (nem túl népszerű) formájáról szólnának. Egészen más a helyzet akkor, ha a sportéletben, valamely sportággal kapcsolatosan tennénk fel a kérdést. Például az úszóknál, az egyik igen komoly vidéki bázis, a Veszprémi Úszóklub vezetőedzőjének, Szokolai Lászlónak. Az immár a mesteredzői cím büszke tulajdonosát, és a múlt héten Veszpém díszpolgári címét kiérdemlő szakembert ugyanis négy éve még a veszprémi úszók albérletében, Balatonfűzfőn látogathattam meg, most pedig már a 2021 nyarán birtokba vett, a Veszprém Aréna szomszédságában épült, rendkívül igényes létesítményben beszélgethettünk.

– Bár albérlet-szinten a fűzfői bázis is alapvetően jónak volt mondható, azért a sajátban, itt, Veszprém városában élni és dolgozni azért az egészen más – summázta a változás lényegét Szokolai László. – Mondjuk úgy, sokkal jobb érzés, jobb az ember alaphangulata. Sokkal hamarabb elérhető, mint Fűzfő, márpedig – ha teheti – mindenki takarékoskodik az idejével. Én például autóval 5-6 perc alatt érek ide, de ha jobb idő van és nem vagyok késésben, akkor maximum húszperces, kellemes „tekeréssel”, kerékpárral is célba érek.

– Mikor kel a hétköznapokon azért, hogy ne maradjon le a reggeli kezdésről?

– Bár már 59 éves vagyok, úszóedzőként nem sokat forgolódhatok reggel az ágyamban. A vekker 4 óra 50-kor szól, ekkor kell „talpra ugranom”, hogy tíz perc tartalék időm legyen, de 5.45-kor mindenképpen a medence partján lehessek. Tanítványaim ekkor már végzik a 20 perces reggeli tornájukat, mert az edzés pontosan 6.00 órakor kezdődik.

– Nem csak a korai kelés teszi próbára, hiszen kisebb szünetekkel este 8-9 óráig szolgálatban van. Hogyan lehet vinni ezt az életformát évtizedeken keresztül?

– Kizárólag úgy, hogy van egy sportvénájú feleségem, Polyák Tünde testnevelő tanárnő – aki annak idején juniorválogatottságig vitte a kézilabdázásban –, ő megérti, elfogadja és támogatja is ezt a fajta, feszített életvitelt. Sok kollégát elég jól ismerek, és aki civilből választ feleséget, ott ez az elfogadás korántsem ennyire egyértelmű, mint nálunk. Summázva: a feleségem komoly részvényes a szakmailag sikeres, immár elég hosszú pályafutásom alakulásában.

– Vezetőedzőként hány úszó felkészülését irányítja?

– Jelenlegi csoportomban öten vannak, hozzájuk csatlakozik alkalomszerűen még egy-két fiatal vendég-úszó, akik amolyan szakmai kirándulásként, egy kicsit jutalomból is jönnek hozzánk azért, hogy közelről lássák a világszínvonalat képviselő legjobbjaink edzésmunkáját. Csapatunkat jelenleg Rasovszky Kristóf olimpiai ezüstérmes, Betlehem Dávid junior világbajnok, Kalmár Ákos junior világbajnok, Pintér Ádám ifjúsági Európa-bajnoki helyezett és Hajagos Ákos – aki a közelmúltban igazolt hozzánk – alkotják. Barabás Imre saját nevelésű, ifjúsági korú úszónk és kortársa, Kersák Kristóf teszi teljessé ezt a csapatot.

– Sikeres pályafutása az úszósportban ma már közismert. Azt viszont bizonyára kevesebben tudják, honnan és miként indult el ez a karrier?

– Kis ipari városunkban, Százhalombattán cseperedtem fel, ahol volt egy négypályás, műanyag tetőborítású, 25 méteres kis vízi tároló létesítmény, amelyben mindig 30 fokos víz cirkulált. Ezt hívták tanmedencének. Csinger Márton egykori mellúszó és Szalai János, többszörös Balaton-átúszó bajnok szerettette meg velem az úszást. Elég későn, ötödikesként kezdő, különösebb tehetség nélküli, de rendkívül szorgalmas és motivált, a legrövidebb távokon versenyző gyorsúszó voltam, akinek a legjobb eredménye egy Budapest-bajnokságon elért 2. hely. Az évek során folyamatosan arra gondoltam: milyen jó lenne, ha egyszer én is edző lehetnék! Mindig adódtak saját elképzeléseim is az edzői munkával kapcsolatosan, de örömmel szívtam magamba bármilyen új gondolatot, edzésmechanikát is, amit megláttam.

– Kiknek az edzői tevékenységét figyelte megkülönböztetett kíváncsisággal?

– Csinger Márton és Szalai János mellett az érdi testnevelő tanárom, az atlétikában különösen otthonos Szalai Jenő is sok értékes gondolattal gyarapította ismereteimet. Ők hárman indítottak el az edzői pálya felé. Még az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola hallgatójaként is versenyeztem, de párhuzamosan már tanultam a középfokú edzői szakképesítés megszerzéséért. Szerencsémre, amikor elvégeztem a főiskolát, Battán, a „kis kupolában” megüresedett egy edzői hely, én pedig sikerrel pályáztam rá. Picike klubomban vezetőedzőként, Vízi Csaba barátommal elkezdtünk keményen dolgozni. Ez az 1986-tól 1993-ig tartó időszak nagyon jó alapokat és sok tanulságot hozott számomra a későbbi edzői munkámhoz. A Dunai Kőolajipari Egyesület szakosztálya, majd később a Város Sportiskolája lettünk, ahol minden feltétel adott volt az érdemi munkavégzéshez.

– Mennyiben gyarapította ez az időszak az edzői ismereteit?

– Akkoriban még nem láttunk bele a „nagyok” felkészülésébe, így elsősorban azokra a tapasztalatokra építhettünk, amelyeket versenyzőként megszerezhettünk. Ezen ismeretekhez szakkönyvek olvasgatásával igyekeztünk egy saját edzésmódszert kialakítani. Valahonnan el kellett indulni – a folyamatos „fejlesztgetés” eredményeként ma már egészen más jellegű munkát tudunk végezni.

– Battán jó körülmények között dolgozhatott, 1993-ban mégis változtatásra határozta el magát.

– Jómagam asztmás-allergiás voltam, és a háromból addigra már megszületett két kis gyermekünket féltve, levegőváltozás reményében pályáztam sikerrel Veszprémbe, a helyi úszóklubhoz. Ott akkor Gyenge Zsigmond volt a vezetőedző, legjobb tanítványaként pedig Kiss Judit olimpikon fémjelezte a szakosztályt. Ötpályás, 25 méteres uszodában készülhettünk, Szabó Attila és Balogh János kollégával vállvetve Gyenge Zsigmond mellett, akinek egyébként én lettem a másodedzője. Élversenyzőinkkel, Kiss Jutkával és Moldvai Katalinnal is foglalkozhattam, de párhuzamosan egy 15-20 fős előkészítő csoportot is vinnem kellett. Ebben a kettős státuszban öt évet tölthettem el, miközben igen fontos tapasztalatokat szerezhettem egy olyan klub működéséről, ahol nyomon követhettem a kezdők oktatásától az olimpiai kiküldetésig elvégzendő munka mennyiségét és minőségét.

– 1999-ben ismét lépett egy merészet…

– Szakmai nézetkülönbségek alakultak ki Gyenge Zsigmond és közöttem, én pedig úgy éreztem: számomra az önálló munkavégzés lenne a jobb megoldás. Tizennégy úszómmal átigazoltam Balatonfűzfőre, akik között akkor a legismertebb név Rákos Patriké volt. Ő az első tanítványom, akivel saját nevelésűként eljutottam a nemzetközi szintig; Patrik 2012-ben kijutott a londoni olimpiára is. Vele elutazhattam rangos külföldi erőpróbákra, ahol a szerzett benyomások révén újabb óriási lendületet kapott az edzői tevékenységem. Egyébként vele kezdtem először hosszabb, nyíltvízi viadalokra készülni. Patrikkal egy időben jelentkezett versenyeken Rasovszky Kristóf, aki saját klubunk neveltjeként, ötödik-hatodikos korában került hozzám, s akinek második nyíltvízi próbálkozása már sikeresnek bizonyult. Fontos, hogy már akkor jól látott a pályán, ami nyíltvízen sokat jelent. Hamar adaptálta az eredményességhez szükséges dolgokat, mellette medencében is kitűnően úszott.

– Kristóf külön fejezetet képvisel az edzői pályafutásában.  

– Medencében már kijutott a 2016-os olimpiára, de az 1500-at még „elizgulta”. Egy évvel később, a hazai vb-n nyíltvízen viszont már 5. lett a felnőttek mezőnyében. A nemzetközi kommunikáció érdekében a viszonylag jó német nyelvtudásom mellett el kellett kezdenem angolul is tanulni. A nyíltvíziek családiasabb társaságot képviselnek, ezért is sikerült számos, jó kapcsolatot kialakítanom. Így például Bernd Bergkamppal vagy Fabricio Antonellivel egyaránt őszintén, szakmai mélységekről is tudunk beszélgetni annak ellenére is, hogy komoly konkurenciát jelentünk egymás számára. Edzésmódszerekről, edzőtáborozások időtartamáról és évenkénti alkalmairól egyaránt konzultálunk úgy, hogy számos ponton egymástól eltérő elveket képviselünk. Bergkamp például csak magaslati táborokkal készül, évente legalább három alkalommal. Az olaszok a magaslatot kombinálják a melegégövi lehetőségekkel, mi pedig a januári melegégövi tábort követően tavasszal még egy, a hazainál kellemesebb éghajlati lehetőséget keresünk, leginkább Törökországban.

– Elégedett a saját szakmai felkészültségével?

– Ezen az úton soha nem lehet megállni. A fejlődésnek ugyanis mindig vannak további lehetőségei. Edzésrendszereket öröklünk meg és alakítunk át úgy, hogy azokat mindig egy-egy konkrét személyre szabjuk. A legutóbbi években jelentősen megnőtt a regeneráció szerepe, hiszen a terhelés és túlterhelés határmezsgyéjén dolgozunk. Terhelés dolgában elmegyünk a falig, talán a regenerációban kereshető még a legtöbb, fellehető tartalék. Rengeteget számítanak a dietetikusok ajánlásai: mennyivel edzés előtt egyél, mikor mit és mennyit vigyél be a szervezetbe, milyen táplálékkiegészítőket használj, miközben az alapvetően fontos méréseket naponta elvégzem és elemezzük. Minden adatot személyre szabottan kell értékelni. Jelenleg Krajnyák György junior szövetségi kapitány a legközelebbi munkatársam, akivel a legtöbbet konzultálok a mérési eredmények ismeretében. Ő a vegyes- és a nyíltvízi szakágban is komoly előismeretekkel rendelkezik. Mellette Bartalus Szilárd és Vattai András tartozik a klub edzői stábjába.

– Érdekelne, mikor és milyen indoklással kapta meg a mesteredzői címet?

– Szakedzői diploma és nemzetközi eredmények mellett szakmai publikációkat is elvárnak a minősítők a pályázótól. Két éve nyertem el ezt a kiemelt, számomra erkölcsileg sokat jelentő titulust. A szakedzőin Sós Csaba, Kovácshegyi Ferenc, Dubecz József, Gombócz János és Pavlik Gábor tanárainktól egyaránt igen sokat tanulhattam; az ott hallottak is segítettek az előrelépésben. Az úszósportban egyébként számos mesteredző tevékenykedik. Akár a velük, akár más sportágak kiemelkedő egyéniségeivel való kapcsolataim végső soron tovább mélyítik az úszósport iránti elkötelezettségemet.

– Van olyan kolléga, akit a sok jó közül is ki akarna emelni?

– Selmeci Attilával különösen jó viszonyban vagyok. Vele rengeteg, értékes beszélgetésem volt és van. Mellette Farkas Andrásról is megkülönböztetetten kell szólnom, hiszen Kis Gergő edzője, a mindmáig Ajkán dolgozó kollégám ismertetett meg azokkal az edzésmódszerekkel, amelyekkel ő nemzetközi szintű eredményeket ért el. András nyíltan, minden titkolózás nélkül, őszintén elmondta, amit ebben a témakörben tapasztalt, illetve felhasznált. Nagyon sokat köszönhetek neki!

– 2021 júniusában vehették birtokba ezt a valóban impozáns uszoda-komplexumot. Mennyiben változtatta meg az új alaphelyzet az életét?

– Egy új uszoda mindig komfortosabb, mint egy korábbi. Tízpályás, ötvenes medencénk mellett van egy huszonötös uszodánk is. Összességében pedig kijelenthető – hála a következetes fejlesztéseknek, a szövetség folyamatos támogatásának – lehetőségeink minden szempontból kiválóak. Büszkeséggel tölt el, hogy olyan tárgyi és menedzseri háttérrel rendelkezünk, amelyből tudunk tovább építkezni. A magyar úszás Hajós Alfrédtól kezdve – kisebb hullámvölgyekkel együtt is – mindig eredményes tudott lenni az olimpiákon is. Az egyre növekvő konkurenciaharcban a mi esetünkben sincs ez másként, hiszen a már felnőtt Rasovszky Kristóf mellé az üstökös gyorsaságával felzárkózott Betlehem Dávid is képes lehet a következő világversenyek érmeiért reális eséllyel harcba indulni. Ebbe az irányba haladva nekik és a csapat tagjainak is jót tesz a közöttük meglévő, egészséges rivalizálás. Meggyőződésem, hogy az egymást ösztönző, közös felkészüléssel messzebbre juthatnak, mintha mindenki külön-külön végezné az edzéseit.

– Milyen tempót diktál Szokolai László a tanítványainak?

– Hetente 9-10 úszóedzést tartunk, alkalmanként két, két és félórásakat. Ehhez jön még heti háromszor 1 óra 20 perces, változatos tornatermi erősítés is. Annak nagyon örülök, hogy eddigi pályafutásom során egyetlen, tehetségesnek tartott versenyzőmet sem kellett elküldenem. Olyan eset előfordult, hogy valaki magától rájött, nincsenek meg azok a kvalitásai, hogy az itt folyó, bizony kemény munkát érdemes legyen végeznie, és saját elhatározásából abbahagyta.

– Mi az, ami gátja lehet annak, hogy eddig sikeres tevékenységét még jobb hatásfokkal folytathassa?

– Mivel kis klub vagyunk, így arra nincs anyagi erőforrásunk, hogy főállású számviteli alkalmazottat foglalkoztathassunk. Így a háttérmunkát jelentő adminisztratív ügyeket is nekünk kell bonyolítanunk: a levelezéseket, a számviteli papírmunkát vagy éppen a pályázatokkal kapcsolatos tennivalókat mi, az edzők végezzük. Ezekről a részmunkákról – ha tehetném – szívesen lemondanék.

– A jelenlegi időszakban mi foglalkoztatja kiemelten?

– A július 14-30. között Japánban, Fukuokában esedékes világbajnokság, ahonnan egyenes ágon ki lehet jutni az olimpiára. Erre az edzések mellett a nyíltvízi Világkupa-fordulókon tudunk felkészülni, hiszen az Európa-kupákon nem mindig garantált, hogy minőségi ellenfelekkel szemben teszteljük a fiúk felkészültségét. Kristóf, Dávid és Ákos is versenyben van a kijutó helyekért – hatalmas öröm lenne számomra, ha Párizsból ismét sikerülne egy olimpiai érmet elhoznia valamelyik versenyzőmnek.

Jocha Károly

Hasonló bejegyzések