Történelmet írt Rasovszky Kristóf: az Európa-bajnokságok történetében még egyetlen férfiversenyzőnek sem sikerült az, ami a magyarnak Glasgow-ban – mindhárom egyéni versenyben érmet szerzett. És nem is akármilyet: az 5km aranya és a 10km ezüstje után a zárónapon 25km-en is győzni tudott. Mind a négy magyar hősiesen végigúszta a távot: Székelyi Dániel 14., a hölgyeknél Olasz Anna 6., Sömenek Onon Kata pedig 10. lett.

Huszonöt kilométert leúszni irdatlan megterhelés – évente általában egyszer vagy kétszer vállalkoznak rá a nyíltvizesek. Rasovszky Kristófnak például ez volt pályafutása 3. 25km-ese, és a második, amin végigment. A tavalyi vb-n kénytelen volt feladni, mert kapott egy rúgást oda, ahová a férfiemberek a legkevésbé sem szeretik… „Az elsőn, a francia válogatón húsz kilométer után meghaltam, de úgy, hogy Olasz Annáék visszaelőztek a végén – emlékezett vissza utóbb Rasó. – Aztán jött a vb, ami után közöltem, huszonötöt én soha többé nem vagyok hajlandó. Mostanra mégis meggyőztek. Miután elindultunk, az első két kör vidámkodása után ötnél már úgy voltam, hogy mekkora hülye vagyok, amiért bevállaltam. Nyolcnál elkezdtem ritmust váltani, mert azt éreztem, hogy ebben a tempóban este hétig nem érünk be, és akkor megint megbolondulok. A táv felétől nem éreztem a térdem, attól fogva az járt a fejemben, hogy mindjárt kiszállok. De mivel állandóan az élbolyban mentem, végül maradtam…”

Nohát ilyesmik járnak egy nyíltvízi úszó fejében, miközben öt órán át úszik megállás nélkül, egy-egy frissítést leszámítva. Rasovszky tényleg folyamatosan az élbolyban volt, ha néha 4-5-ikként mutatták, akkor is egyértelmű volt, hogy amíg együtt vannak a legjobbak, addig 5-7 másodperc differencia sem jelent semmit. Végül senkinek sem sikerült megszöknie, az utolsó körben aztán a címvédő és világbajnok Axel Reymond megpróbált meglódulni, de igazából senkit sem tudott leszakítani, Rasovszky pedig némi lábvizezés után egy másik íven indulva felbőgette a motorokat. Ezt a ritmusváltást senki sem tudta lekövetni, legkevésbé a 2017-es világbajnok Reymond és a 2015-ös vb-győztes olasz Simone Ruffini. Az utolsó kétszázon aztán irdatlan üldözőverseny kezdődött, Kristóf hiába látszott győztesnek, hiszen 4-5 méterrel vezetett, az orosz Kirill Beljajev és az olasz Matteo Furlan őrült hajrába kezdett, és egyre jobban megközelítette őt. Ám ezt az aranyat már nem engedte át, tanulva a 10km-ből előre nyúlva ütötte meg a panelt, és végül 1.1 másodperccel az orosz előtt állította meg az órát, 4:57:53.5-nél. Székelyi Dániel szintén hatalmasat küzdött, és végül a 14. helyen végzett.

A lányok versenye még drámaibbra sikeredett. Az előző három versenyben egyaránt aranyérmes Sharon van Rouwendaal óriási előnnyel vezetett két körrel a vége előtt, ám érthetetlen módon bóját tévesztett, így vissza kellett úsznia 120 métert, így a 15 másodperces előnyből 30 másodperces hátrány lett. Az olimpiai bajnok holland azonban eszement tempót dikálva a többiek után eredt, és a hajrára ismét az élboly tagja volt, sőt, az utolsó métereken szinte biztos befutónak tűnt, ám Arianna Bridi elképesztő tempóváltással mellé ért, és végül 0.1 másodperccel előbb érte el a panelt. Azaz Rasovszkyhoz hasonlóan Rouwendaal is történelmet írt, ráadásul ő a csapatban is szállított érmet, itt pedig centikkel maradt le az arany mesternégyesről.

Olasz Anna sokáig csak a 10. hely környékén tempózott, ám a hajrára felszívta magát, és végül beért a 6. helyre – mindezt edzője, a szövetségi kapitány, Gellért Gábor bánta, akinek a versenyzőjével kötött fogadás értelmében (6. vagy annál jobb helyezés) meg kellett mártóznia a Loch Lomond 17.2 fokos vizében. Sömenek Onon Kata is óriásit küzdött, a váltóbaki után azonban megacélozta magát, és szintén végigment a 25km-en, a 10. helyen ért célba.

 

Európa-bajnokság, 10. nap

 

Férfi 25km

1. Rasovszky Kristóf 4:57:53.5

14. Székelyi Dániel 5:03:34.6

 

Női 25km

6. Olasz Anna 5:24:35.9

10. Sömenek Onon Kata 5:28:28.0

 

Nyilatkozatok

 

Rasovszky Kristóf:

„Az utolsó kör első felében próbáltam egyedül megoldani a dolgokat, tudtam, éreztem, hogy meg kell indulni, hiszen a többiek iszonyú erősek, ezért megpróbáltam egy valamivel rövidebb hajrát mint az 5 és 10 km-en. Aztán amikor sikerült meglépnem előlük, éreztem, talán meglehet a győzelem. Arra figyeltem, hogy a benyúlás most előre jöjjön ki, hátha megint célfotó lenne, de szerencsére előrébb voltam most, mint Ferry ellen. Őszintén szólva 12 és fél kilométer óta azon gondolkodtam, hogy mikor szállok ki… Nem éreztem egyik térdemet sem, fáj a jobb vállam is. Próbáltam felvenni egy iramot, mert tudtam, hogy ha elkezdek lassítani, akkor nagyon nagyon be fogok állni. Muszáj volt előre mennem, mert ha nem megyek, akkor kiszállok valahol 18 kilométernél.”

 

Székelyi Dániel:

„Valahol 7 és 12 kilométer között éreztem a holtpontot. Nagyon-nagyon rossz volt akkor, de ahogy megindultak a többiek, meglepetésemre én is tudtam velük tartani a tempót. Ennyi felkészüléssel szerintem ez egy nagyon jó eredmény, úgyhogy meg vagyok elégedve a 14. hellyel!”

 

Olasz Anna:

„Ebben a ruhában, ebben a vízben, ezek között a hullámok között ez életem eddigi legnehezebb huszonöt kilométere volt. Voltak olyan pillanatok, amikor úgy gondoltam, nem érdemes végigmenni, de aztán láttam, hogy még el tudok menni a többiekkel, illetve láttam olyan arcokat, akiken az látszott, még nálam is jobban szenvednek, gondoltam, akkor nehogy már ne tudjam végigcsinálni. Bár voltam már ezüstérmes vébén és Eb-n is, azaz ezzel a 6. hellyel nem szabadna elégedettnek lennem, de a körülményeket figyelembe véve most mégis az vagyok.”

 

Sömenek Onon Kata:

„Annához hasonlóan nálam is jött több holtpont, a 10 kilométer után ugyebár azt mondtam, hogy soha többé nem akarok ebben a ruhában úszni, aztán most mégis végigcsináltam az huszonötöt is. Nagy küzdés volt ez önmagammal, sajnos Sharon kétszer is meghúzta a mezőnyt, szerintem picit feleslegesen, mert végül ő is teljesen kikészült tőle, és elment az első helye. Ettől függetlenül tényleg néha abból lehetett erőt meríteni, hogy láttad a többieket, mennyire szenvednek, és erősebbnek akartad érezni, mutatni magad náluk. Azok miatt csináltam végig elsősorban, akiknek csalódást okoztam a váltóban elkövetett hibámmal, szerettem volna bebizonyítani, hogy képes vagyok végigcsinálni.”

Hasonló bejegyzések