Rasovszky Kristóf megint történelmet írt: bár sok mindent nyert az elmúlt években, világkupákat, összetettet, volt vb- és Eb-első 5km-en, de egy „igazi” világverseny 10km-es aranyérme még hiányzott a kollekciójából. Most viszont az olimpiai, világbajnoki és Európa-bajnoki ezüstérme után vasárnap nem akadt ellenfele a királykategóriában s lett világbajnok, első magyarként. És még valami, ami eddig nem volt: Betlehem Dávid 6. helyével olimpiai kvótát szerzett, így első ízben kvalifikált két magyar férfiúszó a játékokra.

 

Az már a verseny előtt érezhető volt, hogy Rasovszky Kristóf és Betlehem Dávid nagy dolgokra készül. Csak arról beszéltek, mennyire jól sikerült a magaslati edzőtábor, erre ráerősített mesterük, Szokolai László is…

 

És az egész verseny tökéletesen igazolta a várakozásokat: mindkét klasszisunk folyamatosan az élmezőnyben haladt, Rasovszky többnyire az első három hely valamelyikén, Dávid az 5-8. hely környékén – azaz egy pillanatra sem volt kérdés, hogy neki is meglesz a direkt kvótája. Azt viszont jó szokás szerint lehetetlen volt megjósolni, hogy 9km helyezkedése mire lesz elég a végén – ami fontosnak tűnt, hogy az „élmezőnyözés” miatt mindkét versenyzőnk kimaradt a darálóból, azaz egyetlen pillanatig sem kellett közelharcokat vívniuk, és a frissítéseknél sem kellett attól tartani, hogy a nekik benyújtott italokat eltüntetik az épp arra kószálók.

 

Bár az utolsó körben a franciák, Olivier és Fontain tört előre, és komolyan ott tempózott az olaszok Európa-bajnoka Acerenza is – a címvédő Welbrock ekkorra kiszállt; a szeles-hullámos víz totálisan kifacsarta a németet –, csakhogy amikorra igazán komolyra fordultak a dolgok, gyakorlatilag néhány pillanat alatt kiderült, Rasónak maradt a legtöbb a tankban. Merthogy Kristóf feltolta a sebváltót, s miközben az addig élen állók egymással voltak elfoglalva, kivágott balra, egészen elképesztő tempókkal másodpercek alatt elhaladt mellettük, a célegyenesre kétméteres előnnyel fordult, és onnantól érezhető volt: ezt más nem nyerheti.

 

Kérdés csak annyi maradt, hogy Dávid hová ér be – ő pedig megindult, mire a kötelek közé ért, harmadik helyen haladt, csakhogy nem tudta az utolsó tíz méterre megtartani a „kilövési” sebességét, ráadásul a hátulról érkezők a lábán átúszva hajráztak, így még mindig várni kell az első „kétfellépéses” eredményhirdetésre.

 

Az összkép így is fantasztikusan festett: Kristóf 2019 után újabb világbajnoki aranyérmet szerzett, akkor 5km-en, most pályafutása során először a királykategóriában nyert aranyérmet világversenyen. Dávid pedig biztossá tette olimpiai szereplését, még ha dúlt-fúlt is az elszalasztott éremesély miatt. Olimpiára direktben még sosem kvalifikált két férfiúszónk, a mezőnyt látva ez önmagában óriási bravúr.

 

Egy 1-2-es vagy 1-3-as befutót meg hagyjuk meg Párizsra.

 

„Verseny közben eszembe jutott, hogy az elmúlt években nemigen volt olyan komolyabb futam, ahol ne Florian (Welbrock) vezetett volna, most viszont szinte végig én mentem elöl, és azt éreztem, van energiám, tudok menni, nem fogyasztom el magam a hajrára – összegzett Rasovszky Kristóf. – Azt is érzem, bőven van még ebben az úszásban, van még mit hozzátenni Párizsig. Ettől függetlenül nagyon elégedett vagyok, innentől már csak azon kell dolgozni, hogy minden hibát kijavítsunk, és tényleg tökéletes legyen minden az olimpián. Fukuokában az ezüst után azt mondtam, az életem legjobb úszása volt – viszont a körülményeket nehéz összehasonlítani. Az, ami Tokióban volt és Fukuokában, a meleg, a sima víz kevésbé kedvezett nekem, itt viszont húszfokos víz volt, szél, hullámok, minden, amit én szeretek, így csak az volt bennem, ma engem senki és semmi nem zavarhat meg, úgyhogy mentem, és tettem a dolgomat.”

 

„Jobb kedvem nem lett a doppingszobában sem… – mondta Dávid, miután kissé lehiggadt a történtek után. – Nem tudok mit mondani, megcsináltam mindent edzéseken, mégsem tudott ez megint kijönni valahogy. Megpróbáltam mindent, úgy érzem, hogy jól helyezkedtem… Talán mehettem volna többet előre, de én nem akartam annyira elöl menni, mint Rasó. Mindenki azzal vigasztal, hogy majd tanulok ebből is, de nekem ebből már kicsit elegem van, hogy mindig csak tanuljak, most már leeshetne nekem is egy érem, de remélem, majd Párizsban összejön végre, hogy ketten állunk a dobogón. Mindig erre vágyunk, eddig egy országos bajnokságon sikerült, most már nagyon jó lenne egy ilyen versenyen is.”

Hasonló bejegyzések