A magyar úszók szereplése pazar happy enddel zárult: Rasovszky Kristóf a 30 fokos vízben, az egyre brutálisabb melegben és a 65 százalékos párában óriásit úszva ezüstérmet nyert a férfi 10km-es maratonon. A győzelmet a 2019-ben világbajnok német Florian Wellbrock szerezte meg, Kristóf ugyanakkor az utolsó ötszáz méteren félelmetes csatában verte vissza az Európa-bajnok olasz Gregorio Paltrinieri támadását.

Gellért Gábor szövetségi kapitány nagyobb szelet és hullámokat szeretett volna látni, hogy a nyíltvízi úszóviadalon azok érvényesüljenek, akik klasszikus nyíltvizesek – ehhez képest a női viadalra még jutott néhány széllökés és kevéske hullám, ugyanakkor a férfiakat kék ég és gyakorlatilag tükörsima víz várta. Mindez elsőrangú hír volt a medencés úszóknak, így elsősorban a világbajnoki címvédő Florian Wellbrocknak, illetve a májusi budapesti Eb-t megnyerő Gregorio Paltrinierinek, hiszen az 1500 gyorson a világ legjobbjai közé tartozó kettős szinte medencés körülmények között úszhatott.

Igaz, a csaknem 30 fokos vízhőmérséklet mellé immár egyre komolyabb hőség társult – egy napja még akadtak a pályát időnként árnyékba borító felhők –, avagy a víz hőmérséklete közelítette a szabályban rögzített maximumot (31), ami fölött már nem rendezték volna meg a viadalt. Rasovszky Kristóf ugyanakkor tökéletesen felkészítette magát az extrém melegre, hiszen heteken át minden szombaton a Hévízi-tóban úszott több kilométert, néhány házi barkácsolású bója társaságában. Az utolsó alkalommal már 34 fokra ment fel a tó hőmérséklete a nyári hőhullám idején, ekkor köszönt el a speciális edzőpályától a világbajnok magyar, ugyanakkor most, a verseny után elárulta: a hévízi edzés fényesen bevált, mert ahhoz képest a mostani viadal első fele úgy hatott, mintha jégkádban fürdött volna.

Maga a verseny aztán teljesen eltért a viadalokon megszokott forgatókönyvektől: Wellbrock ugyanis rögtön az elején elhúzott, nem kevéssel, hogy aztán az első etetést követően a franciák 2017-es világbajnoka, Marc-Antoine Olivier, majd Rasovszky Kristóf is a nyomába eredjen. Ezután hosszabb időn át ez a hármas haladt elöl, ám ahogy fogytak a körök, az előnyük is elfogyott: az üldözőboly az 5. és 6. kilométer között érte őket utol. Egy ideig együtt haladtak, ám csak ideiglenesen „alakult vissza” klasszikus nyíltvizi formációvá az élboly, a 7. kilométer után Wellbrock, Rasovszky, Olivier és immár a rájuk zárkózó Paltrinieri ismét ellépett, és az előző nagy üldözésben kifáradt többi vetélytárs immár végérvényesen lemaradt (köztük olyan nagyágyúkkal, mint a címvédő holland Weertman, a vb-bronzérmes német Muffelst vagy a 2015-ös világbajnok amerikai Wilimovsky). Csaknem egy körön át Kristóf a negyedik helyen haladt, aztán az utolsóelőtti kör végén, az egyenesben Paltrinieri és Olivier egy kicsit jobbra sodródott, Rasovszky pedig becenevéhez méltón, cápaként csapott le a lehetőségre, rágyorsított, és felúszott Wellbrockra.

Innentől úgy tűnt, ők ketten döntik el az aranyérem sorsát, ám míg Kristóf ivott pár kortyot, a német lendületből ment rá az utolsó körre, és hamar kiderült, a mezőnyben a leghatékonyabb, tökéletes úszótechnikája a tükörsima vízen elegendő energiát konzervált számára ahhoz, hogy leszakítson magáról mindenkit. Rasovszky egy ideig biztos másodikként haladt, ám az utolsó tartalékait mozgósító Paltrinieri – aki 2013 és 2017 között az összes világversenyt nyerte 1500-on, itt egyébként 4. lett az első héten – egyre jobban felzárkózott mellé. Mindenki más kiszállt az éremcsatából, azaz egy kérdés maradt: ezüst vagy bronz. Kristóf kőkeményen tartotta a második pozíciót, ugyan az olasz próbált még egy utolsót támadást indítani, és egy ízben már a derekánál járt, ám Rasó tett arról, hogy ne érhessen mellé, és miután parádésan visszaverte az összes próbálkozást, biztos másodikként üthette meg a panelt.

Ezzel a 2018-as Eb-ezüst után sikerült egy olimpiai második helyet is szereznie (2019-ben 4. volt ezen a távon, míg az 5km-t megnyerte) – ez nyíltvízi úszásban a magyar férfi szakág első olimpiai dobogója. Mivel Kristóf még mindig csak 24 éves, és egyre komolyabban tör fel az utánpótlás, alighanem megkockáztathatjuk: ma egy sorozat kezdetét láthattuk Tokióban.

 

Rasovszky Kristóf

„Ez egyértelműen egy megnyert ezüst, és talán látszik rajtam, mennyire boldog vagyok. Floriant ma nem lehetett megfogni, sokkal erősebb volt mindannyiunknál, azt viszont nagyon nagy sikernek tartom, hogy én lettem a ’best of the rest’. Floriannal jóban vagyunk, de ellentétben a világbajnoksággal, amikor kicsit összedolgoztunk az olimpiai kvalifikáció miatt, most egyáltalán nem tudtam, hogy mit tervez. Őszintén szólva, nem erre készültem, azt hittem, hasonló lesz a verseny, mint a lányoké, hogy megyünk együtt az elején, a legjobbak tartalékolnak, aztán a végén jöhet a robbantás. Ehhez képest beletelt egy kis időbe, amíg felmértem, hogy rögtön megrántotta az elejét, én ezért indultam kicsit döcögősebben, de aztán sikerült utána mennem. Én nem nagyon akartam vezetni, Laci bá (Szokolai László) egy napja sulykolja, és (Olasz) Anna is csak azt tudta tanácsolni a női verseny tanulságai alapján: türelem, türelem, türelem, várni kell az alkalmat, lábvizen menni, és a végén előre menni elsőnek. Nos, az most kiesett, mert Florian elég jól tartalékolt. Amikor vezettem, azt csak azért csináltam, hogy még egy kicsit tartsuk a sebességet, mert az tuti volt, hogy az üldözőboly előbb-utóbb utolér minket, de így legalább egy kicsit még keményebben kellett dolgozniuk ezért, és a végén ez elég szépen visszajött. Meg az is rengeteget számított, hogy szombatonként a Hévízi-tóban edzettem. Azért az nagyon felkészített arra, ami itt várt ránk. Folyamatosan 30-31 fok volt a víz, sőt, amikor utoljára úsztam benne néhány kilométert, akkor már 34-nél tartott – akkor azért úgy döntöttünk, ennyi elég lesz. Na ahhoz képest itt az első négy kör kábé olyan volt, mint egy jégkádban úsznék. Azaz engem egy pillanatig nem befolyásoltak a körülmények, csak az úszásra tudtam koncentrálni. Hogy a végén ki kellett-e mennem inni, amikor még közel voltam Florianhoz? Hát, úgy voltam vele, két korty mindenképpen segít, ezen nem múlhat – és nem is ezen múlt, mert ma ő elképesztően nagyot ment. Igazából egy kör 1700 méter, azaz kábé a medencés 1500, a végén annyi lett a különbség, amennyi a legjobb időnk között van abban a számban, szorozva héttel. Ma ebben a sima vízben egyértelműen kijött ez a differencia, inkább az a nagy bravúr, hogy Paltrinierit sikerült magam mögött tartani. Ott tudtam, hogy ha mellém ér, akkor nincs esélyem lehajrázni, ezért kacsáztam össze-vissza, hogy fogjam a pozíciót, és ez bejött, bár a vége már tényleg nagyon fájt, mert az én tartalékaim is elfogytak, bár azt is érzékeltem, hogy Gregben sincs több. Amikor megérkeztem Tokióba, abba az apartmanba költöztettek be, ahol addig a vívók laktak, Szilágyi Áron mondta is, hogy itt eddig mindenki minimum ezüstérmet nyert. Innen üzenném Áronnak, hogy én tartottam a szintet!”

 

Szokolai László, Rasovszky Kristóf edzője

„Rendkívül nyugodt voltam, mert Kristófból is ez áradt mindvégig. Azt mondtam neki, itt ma az győzhet, az lehet érmes, aki tökéletesen tudja kontrollálni a körülményeket. Kristóf pedig ma mindenben egészen kiválóan teljesített, kihozta a maximumot ebből a versenyből. Ne feledjük, hogy a két legnagyobb ellenfele a világ legjobb medencés 1500-asai közé tartozik, akiknek az utazósebessége egyedülálló, jobb, mint ami Kristófnak van. Ő ezt testkontrollal tudja ellensúlyozni, igazi nyíltvízi úszó, aki mindig képes nagyszerűen alkalmazkodni a körülményekhez, és azok minél extrémebbek, annál jobb számára, mert a döntési készsége is egyedülálló. Ma a meleg volt a legkülönlegesebb körülmény, erre azonban készültünk, a teljesen sima víz a másik kettőnek kedvezett, de végül csak Wellbrock tudta megelőzni. Ez egyértelműen egy megnyert ezüstérem, ami nagyon nagy siker.”

Hasonló bejegyzések