Egészen elképesztő hajrával a negyedik helyig tört előre Olasz Anna a nyíltvízi úszók olimpiai 10km-es versenyén – mivel az érmesek relatíve messze voltak, így még csak eszébe sem jutott bánkódni: az első nyolcban akart végezni, és ez sikerült.

Olasz Anna korábban elsősorban 25km-en remekelt (Eb-ezüst 2014-ből, vb-ezüst 2015-ből), ugyanakkor 10km-en kevésbé sültek el jól a próbálkozásai – az olimpiai szereplés kapcsán pedig 2012-ben és 2016-ban is a keserűség dominált. Londonról úgy maradt le, hogy csupán másodpercekkel ért be a kvalifikációs viadalon Risztov Éva mögött, ám egy nemzetből csak egy juthatott ki, így ő otthonról nézte, amint Éva aztán mennybe megy 2012-ben. Három évvel később a kazanyi vb-n nagyjából hasonló párviadalt vívtak a 10km hajrájában, Éva pont elcsípte az utolsó kvótát 10-ikként, Anna 11-ikként lemaradt, és ilyenkor már kvalifikálni sem mehetett. Aztán háromnegyed évvel később, az orosz doppingbalhé farvizén mégis meghívták Rióba, hiszen a vb-n első tízben végző vetélytársat felfüggesztették, így ő lépett előre – ám néhány hét alatt képtelenség volt felkészülni egy ilyen kihívásra, így végül a 14. helyen zárt.

Ez a ciklus is elég sok küszködést hozott, sem a 2017-es hazai vb, sem a 2019-es kvangdzsui nem mutatta azt, hogy Annának komolyabb esélye lenne ezen a távon a közvetlen élbolyban szerepelni – ő is arról beszélt, hogy hiába edz, ahogy a csövön kifér, sehogysem képes ezt kihozni magából az igazán fontos viadalokon.

Mígnem jött a világjárvány, és ő azon kevesek közé tartozott, akik egyértelműen profitáltak a leállásból. Májusban óriási meglepetésre ezüstérmet nyert a Lupa-tavon az Európa-bajnokságon, és akkor elárulta: az egy év kihagyás csupa jót tett vele, végre rendezte a gondolatait, a magánéletét, mentálisan teljesen rendbe tette magát (külső segítséggel is), így életében először 10 kilométeren is dobogóra állhatott egy nagy viadalon, ami óriási lökést adott neki Tokióra.

És itt végre meg tudta mutatni, mit tud: végig az élbolyban haladt, de sosem tört előre, rutinosan utazott a többiek lábvizén, csak arra figyelt, nehogy túlzottan ellépjen bárki is. A taktika tökéletesen működött: a hétkörös viadalban végig az első nyolcban volt minden egyes ellenőrzőponton, általában a 7-8. helyen – ám amikor a legfontosabb volt, a mindenről döntő végső finisben az utolsó tartalékokat mozgósítva, egy óriási hajrával maga mögött hagyott három vetélytársat, és így az üldözőbolyt „megnyerve” ért be negyedikként. A dobogósok utolérésére nem mutatkozott esély: 2.3 másodperccel a bronzérmes ausztrál Lee mögött ütötte meg a panelt, ugyanakkor megtartotta európai második helyét, hiszen az öreg kontinensről csak a holland címvédő, ezúttal ezüstérmet szerző Sharon van Rouwendaal előzte meg. A versenyt a fantasztikus pályafutását végre olimpiai arannyal megkoronázó brazil Ana Marcela Cunha nyerte meg.

Ellentétben a medencés úszók olykor igencsak bosszantó negyedik helyeivel, Anna eredménye kifejezetten örömteli: egy sor nagy klasszist hagyott maga mögött, így a 2019-es vb mindhárom érmesét, akik közül kettőt, a világbajnok Xin Xin-t és az ezüstérmes amerikai Haley Andersont konkrétan 800 méterrel a cél előtt előzte meg egy félelmetes ritmusváltással.

Csütörtökön a fiúkon a sor, Anna szerint Rasovszky Kristóf hasonló taktikával versenyez, mint a most győztes Cunha, és ő is tökéletesen felkészült a brutális körülményekre, azaz remélhetőleg sikerül a nagy álom, az érem megszerzése.

 

Nyilatkozatok

 

Olasz Anna

„Kimondhatatlanul boldog vagyok, az első nyolcban akartam végezni, ez a negyedik hely nekem óriási eredmény. Nagyon kemény volt a verseny, iszonyú meleg a víz, meleg a levegő, magas a páratartalom, fájt végig, de én ugye úgy vagyok vele, hogy a hosszú évek során már mindenhez hozzászoktam. Gegével (Gellért Gábor) azt szoktuk mondani: minél rosszabbak a körülmények, nekem annál jobb. Ezért imádom a nyíltvízi úszást, mert itt egy dolog, hogy úszni kell tudni, de az alkalmazkodó képesség legalább annyira fontos, és nekem az nagyon megy, kezdve azzal, hogy ma hajnali háromkor kellett kelni. A taktikám egyértelmű volt, menni az élbollyal, de azért nem akartam ott lenni a legelején, mert az is fárasztó tud lenni. A terv szerint körönként mentem ki frissíteni, ebben a hőségben ezt nem lehet megspórolni, egyedül az utolsó kör előtt figyeltem, hogy mit csinál Ana Marcela (Cunha), mert egyértelmű volt, hogy ő diktálja a tempót, semmit sem akart a véletlenre bízni, neki itt nyernie kellett – teszem hozzá, ha valaki, ő aztán tényleg megérdemelte, ez már járt neki. Szóval láttam, hogy nem megy ki, így mi is kihagytuk, mert különben nagyon elhúzott volna. Gege még bekiabálta, hogy nyolcadik vagyok, és akkor nagyon megnyugodtam. Én nyolcban akartam végezni, és azt láttam, hogy ezzel már nem lesz gond, így görcs nélkül mehettem neki a hajrának. Ott pedig egyértelműen érzékeltem, hogy az előttem lévő három lánynak már nem olyan őszinte a mozgása… Itt lép be a sok évnyi rutin, a sok verseny, hogy már ismerem az összes riválist, minden mozdulatokból tudok olvasni, ott pontosan tudtam, hogy most megfogom őket. Ezért érte meg végig várni türelmesen. Mert most a végén én ettem meg őket, és nem ők értek utol. Mondjuk egy olimpia kevésbé verekedős, mint bármelyik Világkupa vagy vb, ahol indulnak hatvanan, a meleg vízben pláne nem érdemes ezt bevállalni, mert iszonyúan szívja az erőt. Persze, itt is akad néhány bolond lány, de én szépen kikerültem az összes ilyen helyzetet. Az érmeseket megfogni nem volt esély, viszont megőriztem az Eb-ezüstérmes helyemet, mert abból a mezőnyből most is csak Sharon (van Rouwendaal) végzett előttem, mint májusban a Lupán!”

 

Gellért Gábor

„Nehezen tudok most megszólalni, annyira boldog vagyok!… Ez egy csodálatos eredmény Annától, annyi év után, végre egy olimpián is megmutathatta, hogy felkészülten milyen csodálatos eredményre képes, mennyire jó versenyző. Ez a hétkörös verseny azért volt jó, mert sokkal gyakrabban tudtam mondani neki, hogy áll, mikor van gyorsulás, mikor esik vissza a tempó. Amikor az utolsó kör előtt mondtam, hogy nyolcadik, majd ő visszanézett, és látta, hogy a következők nagyon mögötte jönnek, egyértelműen megnyugodott, mert innentől biztos volt, megvan a nagy cél, hogy nyolcban legyen az olimpián. Aztán amit a hajrá előtt csinált, az volt az igazán fenomenális, látta, hogy halnak meg a többiek, és nagyon komolyan meghúzta a következő húsz-harminc métert, átváltva a második bolyból az élmezőnyre, és ott aztán le tudta hajrázni még a német lányt is. Az a váltás, az valami eszméletlen volt, abban benne volt az összes rutin, amit felhalmozott az elmúlt évek során. Mindezt meg kell köszönjük a Magyar Úszó Szövetségnek, hiszen akkor is mellette állt, amikor nem ment Annának annyira, akkor is elmehetett az összes Világkupára, onnan van ez a sok tapasztalat, ami ma ehhez a helyezéshez segítette. Óriási hála a szegedi úszóklubnak, a többi lánynak, akik együtt úsztak Annával az elmúlt hónapokban, segítve a felkészülését. És én személyesen külön köszönöm Farkas Andrásnak, hogy 2009-ben elkezdett terelgetni a szakmában, és megtanított egy sor dolgot, amit a hosszabb távokról tudni kell. Hogy mi lesz ezután? Anna már Setubal előtt is megmondta, ha nem sikerül a kvali, akkor is folytatja. Így meg biztosan!”

Hasonló bejegyzések