Nyolcvanhét éves korában elhunyt Jon Urbanchek, aki 1956-ban Urbancsek Jánosként hagyta el Magyarországot, majd előbb úszóként egyetemi bajnokságot nyert 1650 yardon, edzőként pedig páratlan karriert futott be: tanítványai 14 olimpiai érmet, köztük hét bajnoki címet szereztek.

Az amerikai szaksajtó legendaként emlegeti, aki a Michigani Egyetem csapatának vezetőedzőjeként alkotott maradandót, csúcspontként az 1995-ben elnyert NCAA-bajnoki címmel. Öt egymást követő olimpián volt az amerikai úszócsapat edzői gárdájának tagja (1988-2004), aztán 2008-ban és 2012-ben szaktanácsadói minőségben tartott a küldöttséggel, mindazonáltal Londonban még két tanítványa is aranyérmes lett, köztük a 200 háton diadalmaskodó Tyler Clary (és ő felügyelte az akkor még csupán 14 esztendős Kate Ledecky edzéseit, aki 800 gyorson diadalmaskodott).

Harmincnégy versenyzője jutott ki az ötkarikás játékokra, ők összesen hét arany-, hat ezüst- és négy bronzérmet szereztek. A dobogósok között vannak olyan nagyságok, mint Mike Barrowman (1992), Gustavo Borges (1992, 2000), Tom Dolan (1992, 1996), Dan Ketchum (2004), Brett Lang (1988), Tom Malchow (1996, 2000), Eric Namesnik (1992, 1996), Chris Thompson (2000), Peter Vanderkaay (2004), Marcel Wouda (2000) vagy Kaitlin Sandeno (2000, 2004).

Színkódokra épülő módszere forradalmi újításnak számított, az úszók pszichés és fizikális állapotát színek szerint besoroló kategóriák megkönnyítették a versenyzőknek a célok elérését, a tudományos alapon kidolgozott metódus alapján ugyanis mindig megmondta, az egyes úszók az adott pillanatban melyik színkategóriába esnek, és így érzékelhették, min kell javítaniuk ahhoz, hogy a következő szintre/színre léphessenek.

Magyar gyökereit sosem tagadta, a világversenyeken szívesen beszélgetett edzőinkkel, természetesen magyarul – még a 2019-es gwangjui világbajnokságon is találkozhattunk vele a medenceparton.

Szállóigéje, “Keep it moving!” (Tartsd mozgásban!) az úszásra és az életvitelre egyaránt vonatkozott – a halálhírére a netet elöntő üzenetekben pedig egykori versenyzői, kollégái kivétel nélkül fantasztikus személyiségét, közvetlenségét emelik ki. Bob Bowman, aki korántsem mellesleg tőle vette át a michigani egyetemi csapatot 2005-ben (bizonyos Michael Phelps érkezését követően), a következőket mondta róla: “Jon egy sor módon változtatta meg azt, ahogy az úszók edzéséről gondolkodunk. Sokkal objektívebbé, tudományosabbá, mérhetőbbé tette. Mindazonáltal Jon azzal adta a legtöbbet a sportnak, hogy jobb emberekké tette a tanítványait. Ő volt a türelem, az alázat és a szeretet megtestesítője – mindenki szemében, akivel valaha is összehozta a sors. Szavakban nem visszaadható mindaz, amilyen hatást gyakorolt az én életemre, és megszámlálhatatlan más emberére is.”

Bowman a közösségi médiában egyetlen mondattal köszönt el a nagy öregtől: “Barátom, ígérem, mozgásban fogjuk tartani.”

Hasonló bejegyzések