Korszakos legenda, aki hat paralimpián vett részt versenyzőként – először 1988-ban, majd még 2008-ban, Pekingben is tagja volt a csapatnak.

 

Ami pedig a köztes húsz esztendőben történt, az maga a nagybetűs történelem.

Bár születés utáni komplikáció miatt megbénult a jobb oldalára, gyerekként az épekkel együtt vízilabdázott a BVSC-ben, mielőtt edzői tanácsra, 16 esztendősen visszaváltott az úszásra, hogy két évvel később, élete első világbajnokságán, 1986-ban rögtön aranyérmet szerezzen 100 méteres mellúszásban.

Két évvel később 200 vegyesen lett bronzérmes a szöuli játékokon, majd a kilencvenes évek első felében páratlan sikersorozatot produkált: 1990-ben öt érmet, közte három aranyat hozott a vb-ről, 1991-ben Európa-bajnok lett, míg 1992-ben Barcelonában 50 és 100 gyorson lett paralimpiai bajnok világrekorddal, 100 mellen pedig bronzérmes.

Atlantát, a pontszerző helyeket csalódásként élte meg, egy időre abba is hagyta az úszást, később azonban visszatért, és milyen jól tette: Sydneyben, a 200 vegyesen szerzett bronzzal bebizonyította, hogy még mindig az élmezőnyhöz tartozik. Ami  1996-ban keserűséget generált, az 2008-ban igazi bravúrnak számított: utolsó paralimpiáján, 40 esztendősen is döntőbe jutott mindhárom számában.

Ezután a válogatott vezetőedzőjeként tett rengeteget a paraúszásért, ezért és eredményeiért számos elismerésben részesült, így megkapta az Arany érdemkeresztet, majd a tisztikeresztet, a Kemény Ferenc-díjat és a Csik Ferenc-díjat is – most pedig a Magyar Úszó Hírességek Csarnokának tagjaként köszönhetjük: Becsey Jánost.

Hasonló bejegyzések